Épp a barátnőm szüleinél vagyok Erdélyben és az utóbbi napokban volt időm a szemináriumi jegyzeteimet gépre vinni és olvastam egy érdekes sort. És mivel gyanús, hogy nem csak én futottam bele már ebbe a problémába ezért úgy gondoltam hátha hasznos lesz Nektek is.

Dudás Attila mondta egy terjesztési előadáson. És ez így szól: "Ne old meg az emberek problémáját!". Nagyon érdekes volt, mert már épp kb 5x-e próbáltam ezt az adatot átadni a barátnőmnek, mivel megpróbálta az anyjának megoldani a számomra és számára is evidens dolgot sikertelenül. És miközben próbáltam átadni az adatot, leesett hogy én meg az ő problémáját akarom megoldani. Ez mókás, nem?

Teljesen nyilvánvaló, hogy csak a személy tudja megoldani a problémáját, és ráadásul valami miatt szeret az ember ragaszkodni is hozzá. Ha még nem tapasztaltad ezt, csak próbáld meg megoldani neki. A végén rá fogsz jönni, hogy valóban megoldhatatlan.

De nyilván segíteni akarsz, és akkor hogyan tudsz. Ez érdekes, mert most ha azt mondanám, hogy csak hallgasd meg és nyugtázd akkor beleesnék abba a hibába, hogy megpróbálom megoldani a Te problémád! :)

Vajon miért lehet olyan késztetésed, hogy mindenképp meg kell oldanod neki, és segíteni neki és ... De egyébként próbáld ki ellenálni annak, hogy megoldást adj, csak értsd meg és a végén ha kérdően nézz rád, hogy mitévő legyen csak kérdezz vissza, hogy "szerinted"? És biztos ad egy megoldást a problémájára. És akkor már ha ő mondja szerencsésebb dolog ekkor segíteni.

Valószínű ebből eredhet a problémád, hogy más problémáját próbálkozol megoldani. Kevesebb kérdést teszel fel és így nem érted meg őt. És ráadásul nem kell megoldani. Milyen egyszerű, ha ezt tudtam volna eddgig. Pedig azt hittem tudom... :)

Nos, befejezem mert mindjárt éjfél, dupla éjfél lesz, mer itt 1 órával korábban van, és ráadásul magyarok és mindkét éjfélt köszöntik!